Konferencia és emlékmű-avatás Dukán

Konferencia és emlékmű-avatás Dukán

Duka falu néhány kilométerre található a MacskaFészek vendégháztól, ablakainkból éppen rálátni erre a kicsiny településre. Augusztus első szombatján irodalmi konferenciát és evangélikus istentisztelet keretében emléműavatást tartottak.

Duka leghíresebb szülötte Dukai Takács Judir költőnő, aki Malvina néven közölte verseit, majd lett a “magyar Szapphó” néven a Keszthelyi Helikon tagja. Az 1795-ben született költőnő 1817-ben ért pályája csúcsára, amikor Festetich György őt is meghívta a keszthelyi Helikon Ünnepségre. Ő volt az első nő Magyarországon, aki nem csupán olvasta az irodalom gyöngyszemeit, de magas színvonalon ír is verseket.

Berzsenyi Dániel, aki Takács Judit unokanővérét vette feleségül, hozzá szóló versében így ír:

„Te megboszúlva méltóságtokat / Kihágsz nemednek szűk korlátiból, / Mellyekbe zárva tartja vad nemem; / Kihágsz, s merészen fényesb útra térsz, / Mellyen csak a nagy férjfinyomdokok / Vezetnek a szép tiltott táj felé…”.

Berzsenyi sorai koránsem túloznak. A 19. század elején nem volt megszokott, hogy egy nő a férfias irodalmi pálya csúcsait ostromolja, sőt fel is jusson oda. Dukai Takács Judit 22 éves korára meghódította a férfiak uralta irodalmi csúcsokat, ismert és elismert tagja lett az egyre erősebb magyar irodalmi életnek. Hogy aztán hamarosan férjhez menjen, gyerekeket szüljön és neveljen, foglalkozzon a családi háztartással. 1836-ban, fiatalon érte a halál.

Sírboltja a falu régi evangélikus temetőjében látható. Szülőfaluja most emlékművet állított, amely felidézi e korát megelőző tehetséges nő emlékét.

Az emlékmű avatását egy irodalmi emlékülés előzte meg, amelyen az ő méltatása mellett az előadók megemlékeztek a közeli Egyházashetyén született Berzsenyi Dánielről és élete utolsó éveit Dukán élő Simonffy András íróról is. Az emlékülés előadója volt Ambrus Lajos író, Erdélyi János filmrendező, Duka szülötte, Sudár Lászlóné helytörténész, Cséby Géza és Alexa Károly irodalomtörténészek.

Berzsenyi több szállal is kötödött a dukai Takács családhoz, hiszen felesége, Takács Zsuzsanna Dukai Takács Judit unokanővére volt, de már házassága előtt szoros kapcsolatot ápolta a családdal, mint a kemenesaljai evangélikus nemesi közösség tagja.

Simonffy András a 20. század második felének egyik legtehetségesebb írója volt. Kétszeres József Attila-díjas. 1973-74-ben a Mozgó Világ főszerkesztője, később a szombathelyi Életünk folyóirat főmunkatársa, majd 1992-től a Hitel folyóirat főszerkesztője.

A nyolcvanas években költözött Dukára, ahol a néhai Dukai Takács-kúriában lakott. Terbveit, hogy felújítja az épületet, nem sikerült ugyan valóra váltania, de haláláig itt lakott és vett részt a környék és Vas megye szellemi életében. 54 éves korában, 1995-ben hunyt el. Legismertebb műve a szimbolikus című Kompország katonái című kollázsregény.