Kis-Somlyó
Szőlő, természet, hegy, kirándulás, élmények
A Kis-Somlyó hegy, ahol a MacskaFészek szállás emelkedik, a legkisebb és egyben a legidősebb tanúhegy a Balatontól észak. A 282 méteres tengerszint feletti magasság azonban nem fejezi ki a hegy értékét, noha még ez a viszonylag alacsony hegy is látványosan emelkedik ki a Kisalföld déli részéből.
A hegy korát a különböző források 4-5 millió évesre becsülik, tömegének túlnyomó része a felszín alatt található. A Kis-Somlyó anyaga bazalttufa, amit a későbbi kitörések során már lávafolyással felszínre került sötétszürke bazalt követett. Ezt azonban sárgás zárványok tarkítják, melyek az ősi pannon agyag maradványaiból keletkeztek. A vulkánkitörés és a láva megkövesedése során előkerült, majd elillanó gázok következményeként sok helyen üreges, úgynevezett kenyérkő is kialakult. Korunk szerencséjére a vulkáni folyamatok eredménye a hegy legnagyobb kőfejtőjének falán kiválóan megtekinthető.
A vulkáni működés egyik ismert eredménye a hegy legmagasabb pontjától pár lépésnyire található Királykő, ami egy kellemes gyalogtúrával összekötve érdekes élményt nyújt, illetve elképzelhetjük, hogy azon a ponton állunk, ülünk, mint IV. Béla királyunk a tatárjárás idején.
A Honfoglalás idején a hegy környékén avarok és szlávok éltek. Arról, hogy akkoriban létezett-e szőlőművelés, így borkészítés, a hegy termőterületein, nincs adatunk, de mert a Kis-Somlyó sorsa sok tekintetben egybefonódik a Somló történetével és ott már az avar korban is volt szőlőművelés, feltételezhetjük, hogy itt is termelték a szőlőt már a magyarok előtt.
A Kis-Somlyó termőterülete 110-150 hektár, ezzel még az egyébként kicsi Somlói borvidék (Somló, Ság, Kis-Somlyó) hegyei közül is a legkisebb. A hegyen sohasem alakultak ki nagy birtokméretek, így az itt termett borok többnyire családi fogyasztásra készültek. Az azonban elmondható, hogy a hegy valamennyi pontján erősen köves talajon terem a gyümölcs, ami jót tesz a szőlő cukrosodásának és a borok minőségének. A köves bazalttalaj nappal magába szívja a Nap melegét, majd azt éjjel visszasugározza a fürtökre, így a helyi szőlők magas cukortartalommal érnek be. A növények gyökerei ugyanakkor felszívják, majd a növény beépíti a fürtökbe a talaj gazdag ásványi anyag tartalmát, amely megjelenik a borokban is. A Kis-Somlyó borai ezért magas alkoholtartalmú, testes, ásványos borok, csakúgy, mint a somlaiak. Több kutató állítja, hogy a Kis-Somlyó lapos teteje az ország egyik legkiválóbb szőlőtermő területe, az itteni borok pedig súlyosan alulértékeltek.
Beszélnünk kell a hegy bevett szőlőfajtáiról, hiszen ebben erős a hasonlatosság a Somlóval. Ezekből a fajtákból már egyre kevesebbet lehet fellelni. Az olaszrizling termesztése most is erős, de a furmint, a juhfark vagy a hárslevelű gyakorlatilag már csak egy-egy termelőnél fordul elő. Megjelentek azonban új fajták, így a chardonnay, rizlingszilváni, vagy újabban a zenit. Ugyanakkor ezen az egyébként mindig fehér szőlőt termelő hegyen megjelentek a kékszőlők is, egyre több kékfrankos vagy merlot ültetvénnyel találkozhatunk.
A szőlőművelés átalakulásának meghatározó jelensége a hegy északi oldalán kialakult borgátai fürdőtelep terjeszkedése a hegyoldalba. Az itteni területek sorra alakultak át hétvégi házak kertjeivé, ezzel egyidejűleg több helyen is felhagytak a szőlő termesztésével. Utóbbi következményeként a hegyen így a természet egyre több területet hódit vissza. Akiket érdekelnek a bazalton megjelenő növénytársulások, ezeken az elhagyott területeken különleges, másutt nem jelenlevő növényekkel találkozhatnak.
A Kis-Somlyó ismert története azt ígéri, hogy a hegy újra és újra megújul, minden generációnak és érdeklődési körnek kínál élményeket.