Berzsenyit feltehetően senkinek sem kell bemutatni. Egyházashetye szülötte, a magyar költészet egyik legnagyobb alakja, a magyar mezőgazdasági termelés egyik megújítója.
A hetyei Berzsenyi-kúriába született fiú gyermekkoráról Németh László azt írta, hogy „Berzsenyi első nevelői (…) a testvértelenség, a sok szabad idő s egy komor apa voltak”. 1788-ban, miután Polgár István kissomlyói evangélikus tanító igazolta iskolázottságát, apja a soproni Líceumba küldte tanulni, ahol hét évet töltött, több megszakítással. Ő maga ezt az időszakot úgy jellemezte, mintha csak a soproni borkimérések látogatásából és a szoknyák emelgetéséről szólt volna – „Én egykorúim között legelső magyar táncos voltam; lovat, embert, asztalt átugrani nekem játék volt, Sopronban magam tizenkét németeket megvertem, és azokat a város tavába hánytam; és az én szeretőm az én karjaim között elalélt.” Kemenesaljára azonban tökéletes latin és nemet nyelvtudással tért vissza, irodalmi műveltségét a Sopronban is olvasott, német és latin nyelvű könyvek is szélesítették. Az is valószínűsíti azt, hogy a Líceumban azért a tudományokkal is foglalkozott, hogy Kis János későbbi dunántúli evangélikus püspökkel, aki őt a költői pályára elindította később, alapító tagjai voltak az első magyar nyelvű diák önképzőkörnek.
Berzsenyi heves vérű, az életet nagykanállal fogyasztó fiatal volt. Életrajzírói általában azt tartják, hogy 1799-ben, az apjától való menekülés miatt nősült meg, de vélhetően ezt a kijelentést árnyalnunk kell. Valóban voltak összetűzései apjával, aki egy komor, zárkózott ember volt, de levelezésükből az is kitűnik, hogy fontos volt számára apja véleménye. Vargha Balázs irodalomtörténész úgy véli, hogy a gyors nősülés oka egy szerelmi botrány volt, ami érintette Hrabovszky György, akkori kissomlyói lelkész, Berzsenyi rokona családját is, pontosabban Hrabovszky feleségének kishúgát. Ő úgy véli, hogy a botrányt tompítandó vette el 15 éves másodunokatestvérét, Takács Zsuzsannát, aki Dukai Takács Juditnak is unokatestvére volt.
A hirtelen házasságkötés után felesége örökségébe, Sömjénbe költözött és ott gazdálkodott. A soproni barát, Kis János akkor már Nemesdömölk lelkésze volt, maga is írt verseket. Egy véletlen folytán 1803-ban ő fedezte fel, hogy Berzsenyi verseket ír. Elkérte azokat, majd néhányat közülük továbbított Kazinczy Ferencnek, amivel elindult Berzsenyi Dániel a halhatatlanság felé.
Apja halála után, 1808-ban kiváltotta a zálogból anyai örökségét és Niklára költözött, így véget ért élete Kemenesalján töltött időszaka. Ott halt meg 1836-ban.
Berzsenyi Dániel szülőháza ma irodalmi emlékhely, múzeum. Szülőföldje őrzi és becsüli emlékét. Vas megye könyvtára az ő nevét viseli, a szombathelyi egyetemi campus korábban Berzsenyi Dániel Tanárképző főiskola néven működött, a szombathelyi Megyeháza a Berzsenyi téren áll.
Aki Hetyén jár, jó eséllyel találkozhat a Berzsenyi háztól pár lépésre élő Ambrus Lajos íróval, vagy a faluban élő Alexa Károly irodalomtörténésszel is. A gyulai születésű, de az elmúlt évtizedekben kemenesaljaivá váló Ambrus Lajosnak sok felfedezett tudást köszönhetünk a Kis-Somlyó környékének múltjáról, de ő az, aki a hegyen kiváló borokat is termel.
