Az első hely, ahol érdemes megállni, egy sokak számára sajnos ismeretlen, de szerepét tekintve nagyon fontos költőnő sírboltja Dukán. Egy háziasszony sírja a régi dukai evangélikus temetőben.
A Takách família Kemenesalja egyik meghatározó középnemesi családja volt. Kúriájuk ma is látható a faluban, bár már nem a család tulajdona. Élete utolsó éveit ebben az épületben töltötte Simonffy András író. Judit Berzsenyi Dániel kortársa volt, rokonságban is álltak.
1795-ben született, anyja halála után 1811-ben Sopronba vitte apja tanulni, ahol aztán nyelvet, zenét és a gazdasszonykodás fortélyait tanulta. 1814-ben Döbrentei Gábor (a Dukától kőhajításnyira található evangélikus parókián nevelkedett költő), aki később Tudományos Akadémia egyik alapítója, majd tagja lett és Wesselényi Miklós látogatta meg Dukán. 1817-ben Festetics György meghívta a keszthelyi Helikon Ünnepségre a magyar múzsa felkentjei közé.
Takách Judit az első nők közé tartozott, akik nem csupán olvasták, de írták is a verseket. Verseit Malvina néven publikálta.
1818-ban Göndöcz Ferenc felesége lett, akivel 17 évig, annak haláláig élt házasságban, négy gyermekük született. Második férje Patthy ügyvéd volt. Hirtelen jött tüdővészben halt meg 1836-ban.
Sírboltja a Nemzeti Sírkert része.
Érdekesség, hogy Weöres Sándor többek szerint az ő fiatalkori alakjáról mintázta Psychéjét.
Berzsenyi Dániel Döbrentei Gábor Duka Dukai Takács Judit kirándulás Wesselényi Miklós