A Kis-Somlyó nagy testvére a közeli Somló-hegy, amellyel, kiegészülve a Ság-heggyel közös borvidéket alkotnak. A három tanúhegy legnagyobbja és legismertebbje a Somló.
A Somló hasonló tulajdonságokkal rendelkezik, mint a Kis-Somlyó, bár magasabb, nagyobb, de ugyanúgy vulkanikus eredetű bazalt építette fel. Már a rómaiak idején is foglalkoztak itt szőlőműveléssel és bortermeléssel.
A borok is hasonlatosak a kis-somlyói borokkal, magad savgerinc és alkoholtartalom, illetve ásványosságból következő testesség jellemzi az itteni italokat. Somlón a bevett fajták a furmint, a hárslevelű és természetesen a juhfark. Utóbbit több helyen is termesztik, de a legjobb borok a Somló délnyugati oldalában, a Séd-fő feletti ültetvényeken terem.
A Somló története is érdekes. A középkor hajnalán a pannonhalmi apátság birtoka volt, ennek nyomait – régi, 16. században épült pince őrzi. Később a hegy Bakócz Tamás esztergomi érsek tulajdonába került, aki megerősítette az északi oldal tetején épült várat. Ezután több tulajdonosa is került, illetve a birtokszerkezet elaprózódott.
Ma a Somló újra közelít régi híréhez. Megújultak a hegyi utak, egyre komolyabb szőlőtermelés a jellemző, a somlai borok pedig újra régi fényükben tűnnek fel a szaküzletek polcain. Hamvas Béla írta ezekről a borokról, hogy „Minden borunk közül a somlai számomra a nincs tovább”. A látogatók több pincészet borait kóstolhatják. Az idők során kialakult néhány nagyobb borászat, ennek köszönhetően egyre többen ismerik meg a nagy tömegben bort készítő Kreinbacher, Tornai vagy Bogdán pincészeteket.
A Somlóra kirándulók megtalálhatják a kulturális és történelmi látnivalókat, végigkóstolhatják a hegy borait. A hegy tetején álló kilátóból pedig körbetekinthetnek Nyugat-Dunántúl tájain.
